L. SIMON LÁSZLÓ BLOGJA

HTML

Friss topikok

2013.01.16. 13:57 L. Simon László

Legyünk őszinték!

Címkék: Múzeumok Színházak

A választott politikusok – legyenek állami vagy önkormányzati vezetők – az általuk felügyelt kulturális intézmények vezetőiről jelenleg nem dönthetnek közvetlenül. Ehelyett egy több sebből vérző, a szereplőket is sokszor megalázó helyzetekbe hozó, sokak szerint álszent procedúrának a részesei, miként maguk a pályázók is. Vajon valóban demokratikus elvárás, hogy a színház- vagy a múzeumigazgatókat pályázat útján nevezzék ki? Miért nem igaz ez ugyanakkor az állami vállalatok vezetőire?

Jelenleg a politikusok által vezetett hivatal felkér egy szakmai bizottságot, amely a pályaművek feldolgozása után javaslatot tesz a intézményvezető személyére, de a politikus dönthet ettől eltérően is. Gondoljanak csak arra, 2010-ben mekkora vihart kavart, hogy Hiller István miniszterként nem a bal- és jobboldali értelmiségiek által támogatott Monok Istvánt nevezte ki a nemzeti könyvtár élére, hanem egy másik pályázót. A politikusok előtt tehát két út áll. Vagy elfogadják a kijelölt utat, és miközben a politikai, a szakmai, de sokszor a gazdasági felelősség is az övék, évekig dolgoznak együtt olyasvalakivel, akit a pályázat és a bizottság szűrője engedett eléjük. Vagy mindenki számára nyilvánvaló módon – ám a látszatra ügyelve – megpróbálják úgy befolyásolni a pályázat kiírását, a javaslattevő bizottság összetételét és annak döntését, hogy olyan intézményvezetőt választhassanak, akivel együtt tudnak – netán szeretnének is – gondolkodni és közös célokat megvalósítani.

Bárki bármit mond, bő két évtizede ez zajlik Magyarországon a kulturális intézményvezetők kiválasztásakor. Annak ellenére, hogy mondjuk az állam tulajdonában lévő gazdasági társaságoknál – amilyen például a MÁV – mindenki elfogadja, hogy a választók által felhatalmazott politikusok olyan szakembereket állítanak a cégek élére, akikkel úgy érzik, képesek együtt dolgozni. És akikért így személyes felelősséget is vállalnak, hiszen egy rossz személyi döntés után nem bújhatnak a pályázat meg a szakmai bizottságok mögé, elhárítva a felelősségüket.

Nem lenne jó végre a kultúra területén is befejezni ezt az álszent gyakorlatot?

Miért sérülne attól a demokrácia, ha a választott vezetők egyértelmű felhatalmazást kapnának az általuk felügyelt intézmények igazgatóinak kiválasztásához? Szó sincs arról, hogy szakmai követelmények, minimumok nélkül lehetne bárkit egy közintézmény élére odaültetni. Viszont ha ezeknek a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, okos, koncepciózus, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele. Nevezhessék ki pályázat nélkül. Ha viszont az intézmény fenntartójának nincs ilyen jelöltje, a döntés előkészítése és megkönnyítése érdekében írhasson ki pályázatot.

Gondoljunk bele, hogy a legjobban működő színházak, múzeumok, könyvtárak vezetésére is időről időre pályázatot kell kiírni, holott a regnáló igazgatóval a fenntartó és a közönség is elégedett, és az illető is szívesen folytatná a megkezdett munkát. Miért kell felesleges procedúrának kitennünk egy ilyen vezetőt, mikor az intézmény tulajdonosának a képviselője eleve tudja, hogy továbbra is a jelenlegi vezetőre számít? Vagy mi lenne akkor, ha valamelyik nemzeti intézményünk élére nemzetközi szakembert szeretnénk meghívni? A jelenlegi pályáztatási rendszerben nem lehetne megoldani azt, amit sokan szívesen támogatnának.

Szó sincs arról, hogy a pályáztatást kinevezés váltaná fel. Tapasztalatból tudom, hogy vannak esetek, amikor egy pályázat segíthet a potenciális jelöltek felkutatásában. Ahogy azt is évtizedek óta pontosan látom, a legtöbb esetben mindenki tudja, ki lesz az igazgató, csak a kinevezése előtt valamiért álszenteskedünk egy sort.

Tudom, most azonnal felteszik a kérdést: a Nemzeti Színház igazgatóválasztása is csupán színjáték volt? Erre jó lelkiismerettel válaszolhatok határozott nemmel. A választási procedúra mindenben megfelelt a vonatkozó törvényi előírásoknak – amelyeket van szerencsém jól ismerni, hiszen az előadó-művészeti törvény módosítását, melyet 2011 tavaszán fogadott el a Parlament, magam kezdeményeztem –, és a két meghatározó jelölt, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila egyaránt színvonalas pályamunkát nyújtott be. A frissen megválasztott Vidnyánszky ellen azonban rögtön nemtelen lejártó kampány indult egyes sajtóorgánumokban, mely a szabályos pályázati eljárás ellenére politikai kinevezettként próbálja beállítani őt. Vajon van-e értelme ezek után védelmezni azt a pályáztatási rendszert, amely szükségtelenül megköti a döntéshozó kezét, miközben – a jelek szerint – nem biztosít széles körű szakmai legitimációt a kinevezett intézményvezető számára?

Annak is örülök, hogy az elmúlt napok vitáiban sok intézményvezető állt ki a javaslatom mellett. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László például a Klubrádióban azt mondta, hogy életszerű a felvetésem. Baán szerint, aki korábban hat évig dolgozott államtitkárként a minisztériumban mind fideszes, mind szocialista kormányzatok idején, ha a miniszternek volt előzetes, erős akarata, akkor annak megfelelően alakult a befutó személye. „Igazán komoly jelöltek akkor adják be a pályázatot, hiszen ők már valamilyen pozícióban vannak, vezetnek esetleg egy másik intézményt vagy valahol más, egyéb vezetői pozícióban vannak, nem szokták megpályázni – még egyszer mondom – komoly jelöltek a siker valós esélye nélkül” – véli Baán László. „Tehát magyarán nem növeli a pályázat a tényleges szélesebb merítést, ezeket mindenütt a világon előtte megkeresik az igazán komoly jelölteket.”

Az [origo] is foglalkozott a kérdéssel, az általuk „megkérdezett színházigazgatók vagy színházakkal foglalkozó menedzserek egyike sem tartotta jónak a jelenlegi, kötelező pályáztatási rendszert. Köztük vannak olyanok, akiket az ellenzéki, és akiket a kormánypárti táborhoz szoktak sorolni. Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője "álszentnek és cinikusnak", Máté Gábor "áldemokratikus nyalánkságnak", Rátóti Zoltán fölöslegesnek nevezte a rendszert. A Magyar Színházi Társaság élén álló Csizmadia Tibor komédiának tartja, és a Magyar Teátrumi Társaságot vezető és a Nemzeti vezetését Alföldi Róberttől átvevő Vidnyánszky Attila sem tartja jónak.”

Tehát aki ismeri az intézményrendszert és őszinte is, pontosan tudja, hogy magunk mögött kell hagynunk a jelenlegi vezetőválasztási rendszer álszent gyakorlatát.

16 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://lsimon.blog.hu/api/trackback/id/tr375021653

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: L. Simon László, a fideszköltő 2013.01.16. 15:46:02

Kortárs költő, aki neves Mind-mind-mind eszdéeszes Kortárs író, aki híres Minket pártol, ebbe míves. - A kontraszelektált ochlokráciában.   A Biszku Bélát feljelentő jobbikos Szilágyi György abszurdnak tartja, hogy egy nyilatkozata, nem pe...

Trackback: Legyünk őszinték! 2013.01.16. 14:26:01

Miért sérülne attól a demokrácia, ha a választott vezetők egyértelmű felhatalmazást kapnának az általuk felügyelt intézmények igazgatóinak kiválasztásához?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Merényi Henrik 2013.01.16. 14:13:50

ezzel csak egyetérteni lehet szerintem

a_fater 2013.01.16. 15:20:09

"Nem lenne jó végre a kultúra területén is befejezni ezt az álszent gyakorlatot?"

De. Végre egy ember aki az arcába is mondta mindezt a sok rinyáló ellenzékinek.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.01.16. 15:43:44

legyünk őszinték, hogy is volt azzal a rendszerváltással simon elvtárs?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.01.16. 15:44:28

legyünk őszinték akkor már az államilag finanszírozott versekről is.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.01.16. 15:48:38

legyünk őszinték akkor már az államilag finanszírozott versekről is.
kkbk.blog.hu/2011/03/29/szilagyi_gyorgy_interju

tepsiszett 2013.01.16. 18:59:33

ez így van. például azt is tudja mindenki, hogy a közbeszerzést a Közgép fogja megnyerni. akkor minek a színjáték, ugye. simicska befarol a talicskával, oszt jónapot.

Mézga Kriszta 2013.01.16. 19:03:58

"Gondoljanak csak arra, 2010-ben mekkora vihart kavart, hogy Hiller István miniszterként nem a bal- és jobboldali értelmiségiek által támogatott Monok Istvánt nevezte ki a nemzeti könyvtár élére, hanem egy másik pályázót."

Tisztelt L. Simon László! Ha ezt Ön is ennyire világosan látja, akkor miért nem korrigál? Nyár óta sok idő telt el. Válaszát várva üdvözli egy régi ismerőse

waldorfbalcon 2013.01.17. 00:56:36

Legyünk őszinték: a pályáztatás nélküli és a szakmát figyelmen kívül hagyó tisztán politikai alapú kinevezés a diktatúrák gyakorlata.
Európában nem így működik, ott a szakmai szervezetek döntését hagyja jóvá az állam. Ázsiában viszont pontosan így működik.

És akkor én is őszinte leszek: rühellem a diktatúrát.

Az álszent gyakorlat befejezésének a szakmai alapú működés helyreállítása vagy létrehozása a módja (tessék tanulmányozni a kultúrnemzetek gyakorlatát), és nem a hatalmi bekebelezés, az aczéli gyakorlat szimpla visszaállítása. Még ha ez utóbbi egyszerűbb és kényelmesebb is.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.01.17. 14:15:05

@tepsiszett: :D

@waldorfbalcon: már 20 éve pártdiktatúra van, kezdve a visszahívhatatlan képviselőkön át, a frakciószabályzatig, a közt elnök választásáig

S. Ernő 2013.01.17. 17:01:50

Tisztelt Államtitkár Úr!

Amit Ön itt leír, az vitaindítónak talán jó, javaslatnak viszont elfogadhatatlan, mert végeredményben

egy tisztességtelen, és a kulturális intézmények, valamint általában a kultúra érdekeivel ellentétes

gyakorlatot igazolna, törvényesítene.
A kulturális intézmények vezetőinek kinevezésekor (is) az lenne a legfontosabb szempont, hogy a legjobb,

legalkalmasabb jelöltet sikerüljön kiválasztani, nem pedig az, hogy a döntéshozók a legsimábban, a

legkisebb presztízsveszteséggel tehessék meg igazgatónak, akit akarnak.

Ön azt mondja, a politikusoké a felelősség, hadd döntsenek hát szabadon. De milyen felelőssége van egy

polgármesternek ill. egy képviselő-testületnek? Mi lesz, ha az általuk választott igazgató

alkalmatlannak bizonyul, és lejtőre küldi az általa vezetett kulturális intézményt (akár csak minőségi

szempontból)? Felelősségre fogják vonni a városvezetést? Dehogy! A választók majd ezért nem fognak rájuk

szavazni? Ugyan!
A városvezetők - tisztelet a kivételnek, ha van ilyen - nem értenek az egyes kulturális intézmények

tevékenységéhez, fogalmuk sincs, hogy hogyan működnek (nem is kell, arra ott vannak az

intézményvezetők). Hogy fognak így szakmailag helyes döntést hozni?
Azért van a pályázat, és azért van a szakmai bizottság, hogy legyen valaki, aki szakmai szempontok

alapján értékeli a jelentkezőket, és hogy lehessenek egyáltalán jelentkezők. Elég baj, hogy a szakmai

bizottság értékelésének semmi jogi következménye nincs. Ettől függetlenül a bizottság tagjai nem dísznek

vannak ott, hanem, hogy segítsék a döntést.
Nem kell abban bízni, hogy a fenntartónak minden esetben lesz annyi önkontrollja, hogy pályázatot írjon

ki.
Sajnos, pályázat ide, pályázat oda, Magyarországon legtöbbször az jut vezetői pozícióba, aki benne van a

döntéshozók baráti körében, akinek meg kell hálálni valamit egy jó állással, akit "felsőbb körök"

támogatnak, vagy aki csak szimplán politikailag megbízható. Ettől aztán valóban színjáték lesz az egész,

és megalázó annak, akit jó pályázata és a szakmai bizottság támogatása ellenére lesöpörnek az asztalról,

mert nincs benne a "brancsban".
De akkor szerintem inkább úgy kellene igazítani a szabályozást, hogy a szakmai szempontok jobban

érvényesülhessenek, és nem deklarálni kellene, hogy ez a tisztességtelen és megalázó gyakorlat a

normális.
Ha minden marad a régiben, a jelenlegi pályázati rendszer legalább lehetőséget kínál a szakmai

szempontok érvényesülésére. És lehetőséget ad arra, hogy olyanok is bekerüljenek a látókörbe, akiket a

döntéshozók még nem ismernek személyesen, így nagyobb a merítés. Ezért is demokratikusabb, mint az

egyszerű kinevezés.

Ön felteszi a kérdést, hogy miért nem kell pályázat az állami cégek vezetői posztjaira.
Tényleg, miért nem?
A MÁV nagyon rossz példa, az elmúlt bő két évtized mutatja, hogy hová süllyedt a vasúttársaság a

politikai kinevezettekkel az élén. Igen drukkolok Dávid Ilonának, hogy sikerüljön valahogy rendbe hoznia

ezt a katasztrofális csődtömeget!
De ha már őt említem, lássunk egy nem túl régi hírt:

"Dávid Ilona: minden vezetői posztot megpályáztatnak a MÁV-Startnál"
www.hirado.hu/Hirek/2012/10/03/18/David_Ilona_minden_vezetoi_posztot_megpalyaztatnak_a_Mav_Startn

al.aspx

Ebben azt nyilatkozta, azért pályáztatnak, hogy „olyan vezetőkkel tudjunk együtt dolgozni, akiknek van

jövőképük, tenni akarnak a vasútért és magukénak tudják azokat az elveket, amelyek szerint mi dolgozni

szeretnénk”.
A kulturális életben milyen vezetőkre van szükség?
Nem olyanokra, akiknek van jövőképük, akik tenni akarnak az intézményükért és a magyar kulturális élet

fejlődéséért?

Ön a következőt írja:
"ha ezeknek a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, okos, koncepciózus, van szakmai

tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt

megnyeressék vele"
És vajon hogyan fog kiderülni, hogy ki az aki okos, akinek van koncepciója, és hogy miben áll ez a

koncepció? A fenntartó tudja magától? Nem pont erre való a pályázat, hogy a jelentkezők leírják benne a

koncepciójukat, és kiderüljön, kinek milyen a gondolkodása? Hogy össze lehessen őket hasonlítani?
Valójában az egyszerű kinevezés csak arra jó, hogy a fenntartót ne lehessen kérdőre vonni, hogy mi

alapján hozta meg a döntését, hogy ne legyen konfliktus és összehasonlítási alap a lehetséges jelöltek

között.

A rendszerváltáskor azt reméltük, hogy véget ér az a világ, ahol csak a kapcsolatok számítanak. Azt

reméltük, hogy értéke lesz a tudásnak, a munkának és a gondolkodásnak.
A kötelező pályáztatás eltörlése deklarált visszalépés lenne az urambátyám világba, ezért politikailag

is vállalhatatlan.
Őszintén remélem, ezt Ön is belátja.

S. Ernő 2013.01.17. 17:07:44

Engedelmével beillesztem még egyszer, mert az Editor darabokra tördelte a szöveget:

Tisztelt Államtitkár Úr!

Amit Ön itt leír, az vitaindítónak talán jó, javaslatnak viszont elfogadhatatlan, mert végeredményben egy tisztességtelen, és a kulturális intézmények, valamint általában a kultúra érdekeivel ellentétes gyakorlatot igazolna, törvényesítene.
A kulturális intézmények vezetőinek kinevezésekor (is) az lenne a legfontosabb szempont, hogy a legjobb, legalkalmasabb jelöltet sikerüljön kiválasztani, nem pedig az, hogy a döntéshozók a legsimábban, a legkisebb presztízsveszteséggel tehessék meg igazgatónak, akit akarnak.
Ön azt mondja, a politikusoké a felelősség, hadd döntsenek hát szabadon. De milyen felelőssége van egy polgármesternek ill. egy képviselő-testületnek? Mi lesz, ha az általuk választott igazgató alkalmatlannak bizonyul, és lejtőre küldi az általa vezetett kulturális intézményt (akár csak minőségi szempontból)? Felelősségre fogják vonni a városvezetést? Dehogy! A választók majd ezért nem fognak rájuk szavazni? Ugyan!
A városvezetők - tisztelet a kivételnek, ha van ilyen - nem értenek az egyes kulturális intézmények tevékenységéhez, fogalmuk sincs, hogy hogyan működnek (nem is kell, arra ott vannak az intézményvezetők). Hogy fognak így szakmailag helyes döntést hozni?
Azért van a pályázat, és azért van a szakmai bizottság, hogy legyen valaki, aki szakmai szempontok alapján értékeli a jelentkezőket, és hogy lehessenek egyáltalán jelentkezők. Elég baj, hogy a szakmai bizottság értékelésének semmi jogi következménye nincs. Ettől függetlenül a bizottság tagjai nem dísznek vannak ott, hanem, hogy segítsék a döntést.
Nem kell abban bízni, hogy a fenntartónak minden esetben lesz annyi önkontrollja, hogy pályázatot írjon ki.
Sajnos, pályázat ide, pályázat oda, Magyarországon legtöbbször az jut vezetői pozícióba, aki benne van a döntéshozók baráti körében, akinek meg kell hálálni valamit egy jó állással, akit "felsőbb körök" támogatnak, vagy aki csak szimplán politikailag megbízható. Ettől aztán valóban színjáték lesz az egész, és megalázó annak, akit jó pályázata és a szakmai bizottság támogatása ellenére lesöpörnek az asztalról, mert nincs benne a "brancsban".
De akkor szerintem inkább úgy kellene igazítani a szabályozást, hogy a szakmai szempontok jobban érvényesülhessenek, és nem deklarálni kellene, hogy ez a tisztességtelen és megalázó gyakorlat a normális.
Ha minden marad a régiben, a jelenlegi pályázati rendszer legalább lehetőséget kínál a szakmai szempontok érvényesülésére. És lehetőséget ad arra, hogy olyanok is bekerüljenek a látókörbe, akiket a döntéshozók még nem ismernek személyesen, így nagyobb a merítés. Ezért is demokratikusabb, mint az egyszerű kinevezés.

Ön felteszi a kérdést, hogy miért nem kell pályázat az állami cégek vezetői posztjaira.
Tényleg, miért nem?
A MÁV nagyon rossz példa, az elmúlt bő két évtized mutatja, hogy hová süllyedt a vasúttársaság a politikai kinevezettekkel az élén. Igen drukkolok Dávid Ilonának, hogy sikerüljön valahogy rendbe hoznia ezt a katasztrofális csődtömeget!
De ha már őt említem, lássunk egy nem túl régi hírt:

"Dávid Ilona: minden vezetői posztot megpályáztatnak a MÁV-Startnál"
www.hirado.hu/Hirek/2012/10/03/18/David_Ilona_minden_vezetoi_posztot_megpalyaztatnak_a_Mav_Startnal.aspx

Ebben azt nyilatkozta, azért pályáztatnak, hogy „olyan vezetőkkel tudjunk együtt dolgozni, akiknek van jövőképük, tenni akarnak a vasútért és magukénak tudják azokat az elveket, amelyek szerint mi dolgozni szeretnénk”.
A kulturális életben milyen vezetőkre van szükség?
Nem olyanokra, akiknek van jövőképük, akik tenni akarnak az intézményükért és a magyar kulturális élet fejlődéséért?

Ön a következőt írja:
"ha ezeknek a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, okos, koncepciózus, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele."
És vajon hogyan fog kiderülni, hogy ki az aki okos, akinek van koncepciója, és hogy miben áll ez a koncepció? A fenntartó tudja magától? Nem pont erre való a pályázat, hogy a jelentkezők leírják benne a koncepciójukat, és kiderüljön, kinek milyen a gondolkodása? Hogy össze lehessen őket hasonlítani?
Valójában az egyszerű kinevezés csak arra jó, hogy a fenntartót ne lehessen kérdőre vonni, hogy mi alapján hozta meg a döntését, hogy ne legyen konfliktus és összehasonlítási alap a lehetséges jelöltek között.

A rendszerváltáskor azt reméltük, hogy véget ér az a világ, ahol csak a kapcsolatok számítanak. Azt reméltük, hogy értéke lesz a tudásnak, a munkának és a gondolkodásnak.
A kötelező pályáztatás eltörlése deklarált visszalépés lenne az urambátyám világba, ezért politikailag is vállalhatatlan.
Őszintén remélem, ezt Ön is belátja.

belaneni 2013.01.18. 20:19:14

"Miért sérülne attól a demokrácia, ha a választott vezetők egyértelmű felhatalmazást kapnának az általuk felügyelt intézmények igazgatóinak kiválasztásához? Szó sincs arról, hogy szakmai követelmények, minimumok nélkül lehetne bárkit egy közintézmény élére odaültetni. Viszont ha ezeknek a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, okos, koncepciózus, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele. Nevezhessék ki pályázat nélkül. Ha viszont az intézmény fenntartójának nincs ilyen jelöltje, a döntés előkészítése és megkönnyítése érdekében írhasson ki pályázatot."

két szót mondok: Fekete György

fromdtod 2013.01.18. 22:23:30

Temrészetesen a pályáztatás jelenlegi rossz működésének kijavítása nem az, hogy megszüntetjük a pályáztatást, hanem hogy rendbe rakjuk. Bár otletem nincs.
Vegyük a korábbi filmes pénzosztó szervezetet (nem jut eszembe a neve), amely szakmai alapokon állt, de ennek ellenére nem működött normálisan. Ott is a pénzek részben személyes érdekek alapján osztódtak. Annak ellenére hogy még valaki jó rendező, nyugodtan lehet jó sikkasztó, csaló is.

Berzsián 2013.01.24. 03:31:48

Mélységesen egyetértek belaneni lakonikus válaszával a "Miért sérülne attól a demokrácia..." kezdetű gondolatmenetre: "két szót mondok: Fekete György". (Illetve, sajnos, az a baj, hogy én még sok ilyen két szót tudnék mondani: Blaskó Balázs, Nemcsák Károly, Vasvári Csaba, Balázs Péter, Eperjes Károly, Fekete Péter, Dörner György, stb, stb, stb, stb...) Szóval hogy arra, hogy a különböző kulturterületekhez a szakembereknél jóval kevésbé értő politikusok féldilettáns törleszkedőket nyomnak át az áldemokratikus álpályázatokon, ne az legyen már a válasz, hogy az áldemokratikus álpályázatok helyett akkor a különböző kulturterületekhez a szakembereknél jóval kevésbé értő politikusok féldilettáns törleszkedőket nyíltan nevezhessenek ki ezentúl, bármilyen szakemberek megkérdezése nélkül... Hanem talán az, hogy az áldemokratikus álpályázatok színjátéka helyett megpróbálhatnánk valóban demokratikus pályázatokat kiírni, melyek elbírálását az intézmény fentartója szakemberekre bízza, a politikusok meg nem szólnak bele? Ha a róka azt hazudja, hogy ő vegetáriánus a tyúkólban, arra az a megoldás, hogy nyíltan kimondjuk, elvtársak, mit köntörfalazunk itt álszenten, ez a róka fel fog zabálni minden tyúkot, vagy az, hogy kiverjük onnan a rókát seprűvel? Kérdés. Pont.

Károly Baltás 2015.04.27. 23:22:36

A feleslegesen agyonszigorított feltételek, csak az régi status quo fenntartását szolgálják... pedig jó lenne fiatalítani... ráadásul komplett generációk hiányoznak a múzeumokból a határozatlan idejű közalkalmazotti munkaviszonyok miatt... a legnagyobb ostobaság az 5 éves munkaviszonyban eltöltött gyakorlat feltétele... a szükséges és elégséges gyakorlatot pont meg lehet szerezni az egyetemi évek alatt, mint az orvosi szakokon + ott van még a vezetői kompetenciákat biztosító akkreditált vezetői képzés is amit el kell végeznie egy igazgatónak...