L. SIMON LÁSZLÓ BLOGJA

HTML

Friss topikok

2014.01.24. 20:41 L. Simon László

Holokauszt és nemzeti emlékezet

Címkék: Holokauszt

Aki követi a közélet eseményeit, az tudja, hogy a Miniszterelnökség felkérésére az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnökeként én koordináltam a holokauszt-emlékévhez kapcsolódó Civil Alap – 2014 pályázat döntési folyamatát. Éppen ezért érthető módon számos kérdést, megkeresést kaptam az emlékév kezdetén fellángolt vitákkal kapcsolatban. Ezek a kérdések azonban többségükben nem az én illetékességi körömbe tartoznak, s a magam részéről csak azt mondhatom: nagyon sajnálatos lenne, ha a meghatározó zsidó szervezetek némelyike nem venne részt az emlékév eseményeiben, hiszen jelentős részben az elbírálásban való közreműködésüknek köszönhető, hogy a Civil Alap pályázat révén számos értékes alkotás jöhet létre, fontos programok sora valósulhat meg a 2014. év során.

Az elmúlt napokban viszont egy kérdésben fontosnak tartottam, hogy a médiában is véleményt formáljak, ez pedig Szakály Sándor nyilatkozatának ügye. És nem csupán azért, mert ahogy elmondtam, Szakály Sándort olyan embernek tartom, akitől teljességgel idegen a kirekesztő gondolkodás, az antiszemitizmus. A kétségtelenül szerencsétlen és a történelmi adatokat figyelmen kívül hagyó nyilatkozata által felvetett probléma olyan természetű, amely túlmutat a Veritas Intézet igazgatójának személyén, és a magyar közélet, illetve közgondolkodás egy neuralgikus pontjára világít rá.

Mint olvashattuk, a Demokratikus Koalíció holokauszttagadás miatt tett feljelentést Szakály Sándor ellen. A nevezett politikai formációt ismerve ez nem okozott komolyabb meglepetést számomra, az viszont annál inkább, hogy ezt a differenciálatlan értelmezést más, egyébként józanul gondolkodó újságírók, értelmiségiek is átvették. Szakály ugyanis nem a holokauszt egészét nevezte „idegenrendészeti eljárásnak”, és azt sem állította, még burkoltan sem, hogy az általa így aposztrofált történelmi esemény – a kamenyec-podolszkiji deportálás – ne lett volna embertelen, megbocsáthatatlan. Végképp nem állította, hogy a holokauszt ne történt volna meg, vagy hogy abban ne lenne jelentős felelőssége a magyar államnak. Történészként az eseménysor egyik mozzanatáról fogalmazott meg egyfajta véleményt – meglátásom szerint egyébként igen szerencsétlen és meggondolatlan módon.

Nemcsak az állami vezetőknek, hanem az állami intézmények vezetőinek is tekintettel kell lenniük a magyar társadalom érzékenységére, amely a 20. század egymást követő történelmi traumáiból fakad, hiszen alig van olyan magyar család, amelynek életére ezek valamilyen módon ne nyomták volna rá a bélyegüket. Szakály Sándor abban is hibázott, hogy nem vette tekintetbe, milyen érzéseket kelthet az általa választott kifejezés azokban, akiknek személyes vagy családi emlékezetét a holokauszt árnyékolja be – különösen úgy, hogy a Veritas Intézet vezetőjeként szavait a nyilvánosság már nem puszta magánvéleményként fogja értelmezni. Ez a komoly hiba sem adhat okot azonban arra, hogy Szakályt egy jóval súlyosabb vétekkel, jelesül holokausztagadással vádolják. És nem csupán a vád súlyossága miatt; aki ezt teszi, az éppen a legrosszabb fajta sztereotípiák rögzüléséhez és továbbéléséhez járul hozzá.

Aki Szakály Sándort holokauszttagadással vádolja, az éppen azt demonstrálja a szélsőjobboldali mítoszok hívei számára, hogy Magyarországon még a holokauszt egy adott mozzanatáról sem lehet történészi vitát folytatni. Véleményem szerint ez nincs így, és nem is szabad, hogy így legyen. A holokauszt egyes kérdéseiről igenis lehetséges, sőt szükséges történészi vitákat folytatni. Miközben azt nem lehet, és nem is szabad vitatni, hogy a zsidó honfitársaink ellen elkövetett népirtás gyalázatos volt, a nemzet egésznek okozott veszteséget, és abban a magyar vezető rétegnek is megvolt a maga elévülhetetlen történelmi felelőssége.

A holokauszt-emlékévnek éppen arról kellene szólnia, hogy számos kérdést helyre tegyen a magyar társadalomban. Hogy rávilágítson arra: a holokausztról való megemlékezés nem a zsidóság „belügye” – és nem is szabad, hogy annak látsszon –, hanem mindannyiunk közös ügye, a nemzet mint emlékezetközösség égészéé. Azok után, hogy a kulturális bizottságban közel négy éve folytatok verbális csatározást a Jobbik alelnökével, ezt egyáltalán nem tartom szükségtelennek. Ehhez azonban nem járul hozzá, ha minden szerencsétlen félmondatot követően holokauszttagadást kiáltunk. Az éppen a valódi holokauszttagadókat erősíti. Itt lenne az ideje, hogy a magukat demokratáknak vallók önmérsékletet tanúsítsanak, s a kölcsönös vádaskodás helyett visszafogottabb eszközöket válasszanak, mégoly jogosnak vélt sérelmek esetén is. A holokausztnak ugyanis a személyes és a nemzeti emlékezetben, valamint a történettudományban lenne a helye, nem pedig a pártpolitika küzdőterén.

10 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://lsimon.blog.hu/api/trackback/id/tr135780278

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szakály Sándor és Kamenyec-Podolszkij gumicsontja 2014.01.27. 13:58:42

"Erősen indított az idei évvel felálló, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet. Az intézet vezetésével megbízott Szakály Sándor ugyanis az MTI-nek adott interjúban néhány, a történelmi köztudatunkban valóban tévesen szereplő esemény k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fanzine 2014.01.24. 21:23:40

A korszellem elragadja néha az embert. Szakály Sándort is. ha a fideszes politikusok is időnként olyan nyelvezetet használnak, mely az antiszemita közbeszéd gyakori jellemzője, akkor ne lepődjenek meg, ha nácinak nevezik őket. Ha nem azok, talán figyelniük kellene erre. Történészi vitáról szó sincs, Szakály tisztában volt/van vele, hogy mi történt, csak ő is megengedhetőnek gondolta ezt a cinikus eufémizmust.

Nem mi voltunk, vagy ha mi is, csak szimpla hivatali eljárás volt. Amit a törvények előírtak, azt tettük. Mi szükség az ilyen önáltatásra? Ha képes lenne szembe nézni az ország - a történészek segítségével -, a holokauszttal, fehér terrorral, Trianonnal, vörös terrorral - egyenes gerinccel lehetne élni. Hibáztak felmenőink, (déd/nagy)szüleink vagy rokonaink gyilkoltak, fosztottak ki, aláztak meg más magyarokat különféle ideológiák nevében. Mindenkinek lehetnek sérelmei. Ki-é volt előbb? Kié súlyosabb? Kinek számosabb a vesztesége? Jelentéktelen, ha a gyűlölet él tovább, és ellenségképet gyártunk újra és újra, mert úgy egyszerűbb.

andrabian 2014.01.25. 16:24:41

Nem nem, Szakály Sándor történészként nem az eseménysor egyik mozzanatáról fogalmazott meg egyfajta véleményt – meglátásod szerint egyébként igen szerencsétlen és meggondolatlan módon -hanem bemocskolta húszezer ártatlanul és könyörtelenül lemészárolt ember emlékét. Ha ez neked belefér a "történészek közötti vitába", akkor jobbat mondok: takarodj végre a magyar kultúra környékéről vissza a szőlődbe, elég sok kárt csináltál már eddig is.

Anna Baranyi 2014.01.25. 16:53:17

ÉN VOLTAM A KECSKEMÉTI ROMA HOLOKAUSZT MEGEMLÉKEZÉSEN. SAJNÁLATOMRA MINT CIVIL NEM ROMA EGYEDÜL JELENTEM MEG.NAGY MEG DÖBBENÉSSEL VETTEM TUDOMÁSUL ,HOGY MÉG ÁRAMOT SEM BIZTOSÍTOTT A FEKETE LÁSZLÓ KÉPVISELŐ ÚR . HOGY A HANGSZÓRÓ TUDJON ÜZEMELNI.MEGHATÓDVA RÓTTAM LE KEGYELETEMET A ROMA KRISZTUS KERESZTJE ELŐTT, ÉS KÖNNYES SZEMMEL,KÖSZÖNTEM EL. LÁTVÁN EZT AZ ÉRDEKTELENSÉGET A LAKOSSÁG FELŐL.DE MÉG A ROMA EMBEREK SEM VETTÉK A FÁRADSÁGOT ,HOGY KI JÖJJÖNEK KEGYELETÜKET KI FEJEZNI.IGAZ NAGY MELEG VOLT 35-C .FOK DE AMIKOR A SEGÉLYEKÉRT KELL MENNI AKKOR NEM SZÁMÍT A NAGY MELEG !!! KÖSZÖNÖM A LEHETŐSÉGET TISZT. BARANYI ANNA FESTŐ..KECSKEMÉT , 2014 01 25.- ÉN .

bonzoltan 2014.01.26. 14:19:28

Egyrészt azt nem értem, hogy ha a holokauszt emlékév előkészítése ennyire példa nélküli volt, amelyben "minden érintett egyházi közösségnek a legitim zsidó szervezeteknek a vezetői is benne voltak", akkor miért vonták ki a megszállás emlékművének előkészítését ugyanezen figyelem alól, és követték el ezt a fatális hibát a szükséges egyeztetés elhagyásával?

Másrészt pedig azon csodálkozom, hogy ha már nyilvánosságra került az emlékmű tartalma, hogyan lehetett, hogy nem volt senki sem a jószándékú döntéshozók körül, aki felhívta volna a figyelmet erre a teológiailag fatális tévedésre, amit az angyal mint a 2014. március 19-i Magyarország megtestesítője jelent.

Harmadrészt pedig, hogy miért nem vonják vissza mielőbb ezt a hibás döntést!

bonzoltan 2014.01.26. 21:53:19

1944-es Magyarországot akartam írni.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.01.27. 14:43:53

@SontPent: enyhíteni az ország megosztottságán, ha a kormány nem állítaná fel az emlékművet "

és még a haza is fényre derülne!
mit lovagoltok ezen a szerencsétlen és randa szobron? kit érdekel? ez egy gumicsont ostobák!
süti beállítások módosítása