L. SIMON LÁSZLÓ BLOGJA

HTML

Friss topikok

2014.01.26. 21:21 L. Simon László

A nyitott kultúra zártsága

Címkék: NKA Kultúrpolitika Kultúrharc

Már ezen a blogon is írtam arról, kormánypárti politikusként milyen fontosnak tartom, hogy eleget tegyek olyan orgánumok, fórumok meghívásainak, amelyek közönsége vagy résztvevői nem a Fidesz törzsszavazóinak köréből kerülnek ki. Ezt nem csupán azért teszem, mert személyesen is fontos számomra, hogy ne mindig a saját álláspontomat támogató véleményekkel szembesüljek, hanem azért is, mert úgy vélem, egy kormányzó erő képviselőjének az ellenzéki választók számára is meg kell indokolnia a döntéseit, és be kell mutatnia, milyen érvek szólnak mellettük – függetlenül attól, hogy ezzel végsősoron sikerül-e meggyőznie a vele kevésbé szimpatizálókat.

Január elején a Nemzeti Kulturális Alap főigazgató asszonya meghívást kapott a tranzit.hu nevű szervezettől egy, az NKA helyzetével és jövőjével foglalkozó nyilvános beszélgetésre, hogy ott felkért hozzászólóként fejtse ki véleményét a kérdésről. (A félreértések elkerülése végett: a tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezés nem azonos a Kommentár Alapítvány szintén Tranzit elnevezésű rendezvénysorozatával.) Csak arra tudtunk gondolni, hogy a meghívás „rossz címre” érkezett, hiszen főigazgató asszony az NKA hivatali apparátusának vezetője, azaz állami hivatalnok, míg az operatív döntésekért az alelnök felel – e tisztséget jelenleg én töltöm be. Ezért jeleztük is a szervezőknek, hogy amennyiben arra igényt tartanak, az NKA képviseletében szívesen részt veszek az eseményen. Ezt ők – válaszlevelük alapján – örömmel vették, és tájékoztattak a rendezvény részleteiről.

Egy nappal később azonban egy egészen meghökkentő levelet kaptunk a tranzit.hu-tól, melyet itt teljes terjedelmében idézek: „a tegnapi telefonbeszélgetés után a Tranzit akciónap közösségének is feltettük a kérdést, és az némileg felülírta az előző levelemet. A döntés az lett, hogy a felkért hozzászólók között az akciónapon ne kapjon időt L. Simon László. Ezzel szemben, minthogy a fórum nyitott, természetesen ő is eljöhet, részt vehet, meg is szólalhat – a moderált fórum szabályainak betartásával.” Így a rendezvényen csak Bozóki András volt kulturális miniszter, Harsányi László, az NKA volt elnöke, valamint Horányi Attila művészettörténész, Inkei Péter kulturális elemző, volt kulturális helyettes államtitkár és Szabó György, a Trafó menedzser-igazgatója kap hivatalos megszólalási lehetőséget.

Nem szokásom a személyes levelezésemből vagy a kollégáimnak küldött, engem érintő levelekből idézni, de ezúttal mégis kivételt tettem, mert a nyitott kultúra elszánt híveinek is érdemes szembesülniük azzal, hogyan is viszonyul a vélemények sokféleségéhez „a Tranzit akciónap közössége”. Természetesen szívük joga, hogy azt hívjanak meg egy beszélgetésre, akit akarnak, de képzeljük el, mi történt volna, ha egy ellenzéki közszereplő kerül hasonló helyzetbe egy konzervatív szervezet rendezvényének kapcsán. Másnap már valószínűleg az egész blogoszféra ezzel foglakozna, a rendezvény helyszíne előtt performanszok zajlanának, az ellenzéki médiumok pedig újfent elsiratnák a nyilvánosság sokszínűségét és a véleményszabadságot.

Kétlem, hogy jelen esetben az utóbbiakra volna szükség pepitában, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy nem vall túlzott művészi és politikai bátorságra, ha egy, az NKA-val foglalkozó beszélgetésből éppen az NKA képviselőjét zárják ki, és még meghatározott időkeretben sem kaphat szót (legalább magáról a fórumról nem tiltják ki, és hangsúlyozottan „moderált” formában ő is megszólalhat a közönség soraiból). Bizonyára sokkal kényelmesebb, ha szinte kizárólag csak azok fejthetik ki részletesen a véleményüket, akik valószínűleg erőteljes kritikával szemlélik az NKA jelenlegi működését – így nem zavarják össze a vélhetően hasonlóan kritikus közönséget. Persze látom magam előtt a későbbi kommenteket, hogy mennyire elvszerű volt ez a döntés, de azért mégis ott motoszkál bennem a kérdés: szolgál-e bármi mást ezek után egy ilyen fórum, mint hogy megerősítse a hazai értelmiség bezárkózását saját szekértáboraiba?

Kíváncsi vagyok, vajon Harsányi László vagy Bozóki András is így gondolkodik-e, vajon nekik is kényelmesebb-e az NKA mai működését belülről ismerő, azt irányító vitapartner nélkül részt venni a vitában. (Harsányi László korábban ugyanabból a pozícióból és szinte teljesen ugyanazokkal a jogkörökkel irányította az NKA-t, mint 2011 óta elnökként, majd alelnökként én teszem. Ő pontosan tudja, hogy akár a jogszabályi változásokból következő kihívásokról, akár az NKA Bizottsága vagy a kultúráért felelős miniszter hatáskörébe tartozó átszervezésekről éppen az Alap operatív irányítója tud naprakészen, jogilag és pénzügyileg is releváns válaszokat adni.) Jómagam számos hasonló kerekasztal-beszélgetésen próbáltam érvelni a meggyőződésem mellett, gyakran jelentős ellenoldali túlsúllyal szemben. Időnként nem a legkellemesebb érzés, de mégis csak jobb, mint újra és újra egyetérteni azokkal, akikről eleve tudjuk, hogy úgy gondolkodnak, mint mi. Úgy érzem, nem csak a sokat kárhoztatott konzervatív oldalnak van még mit tanulnia a toleranciáról és az övétől különböző nézetek elfogadásáról.

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://lsimon.blog.hu/api/trackback/id/tr15784129

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A nyitott kultúra zártsága 2014.01.27. 10:26:00

Képzeljük el, mi történt volna, ha egy ellenzéki közszereplő kerül hasonló helyzetbe egy konzervatív szervezet rendezvényének kapcsán.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

templomosvetito 2014.06.08. 07:16:03

üdvözlöm,

kérdezni szeretnék az nka ún. eu-önrész pályázattal kapcsolatban.
Valójában az elutasítás szakmai indoklása érdekelne. Az nka ugyanis semmi ilyesmivel nem szolgált, egyedül az Ön "nem kötelező az önrész" válaszát ismerjük.

A pécsi Közelítés Művészeti Egyesülettel tavaly harmadszor (2003, 2008, 2013) pályáztunk főszervezőként sikeresen erre a támogatásra (voltunk párszor társszervezők is - 2002-ben még önrész támogatás sem volt), Magyarországon nem is tudok más hasonló szervezetről, aki ilyen jellegű tapasztalattal bírna e területen.
Az első alkalommal volt ugyan némi probléma az nka-önrésszel, másodszorra viszonylag simán ment, s most megint csak a problémakupac...

Néhány éve már látszott az nka-s eu-önrész pályázatoknál egy tendencia, hogy pár szervezet "rátelepedett" erre a forrásra; elvileg teljesen jogszerűen, adott esetben három-négy különböző eu-támogatott nemzetközi programban működtek közre, s pályáztak ezekhez önrészt.
Ez mondjuk csak azoknak érdekes s tűnik fel, akik ismerik az eu-s pályázatokat. Társszervezőként kisebb a felelősség - csak a saját önrészt kell biztosítani -, s az elszámolással/adminisztrációval is jóval kisebb a macera. S program szinten is lényegesen kevesebb munkával jár, mint végigvinni egy teljes projektet.
Azt el tudom képzelni, hogy ennek az "összepályázom a fél nka-t" mentalitásnak adott esetben érdemes gátat vetni, de ez így elég kontraproduktív a főszervező pályázókra nézve.

Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy az eu-tól egy magasabb szintű, mondhatni európai léptékű finanszírozáshoz lehetett jutni - legalább is a kultúra civil színterein.
Az nka jelen döntése a kiszámíthatatlanságával nyírja tovább e szektort; 2002/03-ban még előzetes nyilatkozatot is kaptunk a Kultúra2000 pályázatunkhoz...

Szóval szívesen hallanék valódi érvekről,

válaszát várva:
Doboviczki Attila T.
alapító elnök
Közelítés Művészeti Egyesület, Pécs