L. SIMON LÁSZLÓ BLOGJA

HTML

Friss topikok

2013.02.22. 10:09 L. Simon László

Az art mozikról

Címkék: Art mozik Filmművészet

A mai napig gyakran járok moziba, feltehetően azoknak a filmkluboknak a hatására, amelyeknek Székesfehérváron lehettem a részese gimnazista koromban. Azonban míg annak idején nemcsak filmeket néztünk, hanem az előadások után meg is beszéltük a látottakat – többnyire filmes szakemberek, az alkotók vagy kritikusok részvételével –, s így valódi közösségi élményben volt részünk, addig manapság sajnos gyakran szembesülök azzal, hogy művészfilmeken alig páran ülnek a nézőtéren. Ez pedig nem tudható be egyszerűen a technológiai változásoknak és a széles körben elterjedt, többnyire illegális filmletöltésnek. Sokkal inkább annak, hogy a mai art mozik ritkán nyújtanak a fentihez hasonló élményt; hogy nem vagy csak korlátozottan képesek valódi közösségi térként funkcionálni.

Több fórumon is – legutóbb február 8-án a szolnoki Tisza Moziban tartott országos mozis találkozón – hangot adtam annak a véleményemnek, hogy az art mozik állami támogatásának nem lehet kizárólagos célja az intézmények működési költségeinek a fedezése. A meglévő struktúra fenntartása nem öncél, ennél jóval távlatosabban kell gondolkodnunk: a leendő, értő közönség kinevelésében, illetve abban, hogy miként biztosíthatjuk az elvárt komplex élményt a mai igényes néző számára. Mindkettőt az szolgálná legjobban, ha az art mozik közösségi térként is szolgálnának, és a filmnézés mellett a látottak megértésére, feldolgozására, megvitatására is lehetőséget biztosítanának. Ezért az állami támogatási rendszernek az erre való felkészülést, az ehhez szükséges szemléletváltást kell(ene) ösztönöznie.

A kulturális kormányzat idén 200 millió forintot fordít az art mozik korszerűsítésére. Ha erre 2014-ben is sikerül forrásokat elkülöníteni, akkor az évtized közepére az artmozihálózatunk olyan kép- és hangtechnikával rendelkezhet, amely a legmodernebb vetítőhelyekkel is képes felvenni a versenyt. Mindez kiegészül a Nemzeti Kulturális Alapnál rendelkezésre álló forrásokkal, amelyekre azok a vetítőhelyek pályázhatnak, amelyek rendezvényekkel, további programokkal egészítik ki a tevékenységüket. Ezen az úton továbbhaladva a hazai artmozi-hálózat közelebb juthat a fenti célkitűzés megvalósításához.

Jelenleg alig ötven úgynevezett művészmozi működik az országban. Amennyiben csak ezeknek a támogatásában gondolkodunk, mintegy háromezer település lakosságának kulturális igényeit hagyjuk figyelmen kívül. Éppen ezért attól sem szabad visszariadni, hogy a támogatási rendszer átalakításával a plázamozikat ösztönözzük olyan filmek bemutatására, amelyeket jelenleg eszük ágában sincs műsorra tűzni. De érdemes akár azon is elgondolkodni, hogy a meglévő művelődésiház-hálózatot használjuk fel a művészfilmek iránt fogékony közönség elérésére. Az iskolai oktatásban rejlő lehetőségekről nem is beszélve, hiszen leginkább ott tudnánk „megfogni” a jövőbeli potenciális közönséget, amely sajnos egyre ritkábban találkozik valódi moziélménnyel.

Természetesen nem vagyok naiv, a saját gyerekeimen látom, hogy korosztályuk számára a filmes élmény nagyjából egyenlő a kisebb-nagyobb képernyős okostelefonok és tabletek használatával. Mégis hiszek benne, hogy ha megmutatjuk nekik a hatalmas vászon nyújtotta varázslatot, ha nem egy keresőprogramra, hanem szakemberekre bízzuk, hogy mit és miért nézzenek, akkor később mozilátogató válik majd belőlük, aki nemcsak esztétikai, hanem közösségi élményekkel is gazdagodik. Ennek azonban nem az az útja, hogy célok és feladatok kijelölése nélkül, mintegy szociális alapon finanszírozzuk az art mozikat.

2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://lsimon.blog.hu/api/trackback/id/tr15098001

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az art mozikról 2013.02.22. 10:39:02

Az art mozik állami támogatásának nem lehet kizárólagos célja az intézmények működési költségeinek a fedezése.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Demeter István 2013.02.22. 13:38:25

Kedves L Simon László!
Mint ahogy az említett szolnoki találkozó alkalmával tettem most is szeretném elmondani a véleményem az art mozik helyzetével kapcsolatban. Talán sikerül árnyalnom a képet és közelebb kerülhetünk az általad vázolt és sokak által óhajtott megoldáshoz is.
Az art mozi közönségvesztése az MMK utolsó éveiben indult, meg amikor a terjesztésre szánt pénzeket átirányították a gyártásba és sorra készültek olyan filmek, amelyekre a közönség nem mutatott érdeklődést és nem arattak fesztivál sikereket sem. A forgalmazók a támogatás csökkenése miatt csak olcsóbb filmeket tudtak behozni külföldről, csökkent a filmek népszerűsítésére, reklámozására fordítható pénz is. A mozizás, mint szórakozás egy negatív spirálba került, amelyet a normatív támogatás megszüntetése gyorsított fel drasztikusan. A letöltések és a fiatalok elfordulása a közösségi filmnézéstől csak tetézték a bajt. Az art mozik egy jelentős része nem elsősorban a filmek csökkenő színvonala miatt, hanem tudatosan választotta azt az utat, mi szerint igazi közösségi helyként, multikulturális intézményként kezdtek el működni. Érdemes megnézni a mozik honlapjait. Sok tekintetben izgalmasabb programokat kínálnak a jobban és kiszámíthatóbban finanszírozott közművelődési intézményeknél. Tehát szó sincs funkcióvesztésről hanem esetenként erőn felüli harcról a megmaradásért és nézők kegyeinek visszaszerzésért folytatott küzdelemről, melyre talán nem is lett volna szükség ha konzekvens, kiegyensúlyozott irányítása lett volna az ágazatnak. Nem kell messzire menni, csak a szomszédos Cseh Köztársaságban kell megnézni a mozik és filmek látogatottsági adatait, a hagyományos mozik számát és eredményeit. Kiszámítható támogatásra van szüksége minden olyan intézménynek, amelytől nem várható el, hogy a bevételeiből tartsa fel önmagát. A mi mozinkban 22 éve működik keddenként filmklub. Több filmes szakember, újságíró nevelődött ki nálunk. Még pár évvel ezelőtt is teltház volt a klubos vetítéseken. Mára 30-50-en maradtunk csak. Amikor teltház volt, a jobb gimnáziumok és a főiskola is vett bérletet a tanulóknak és kiosztották az érdeklődők között. Ma már nem vesznek bérletet az iskolák és elmaradnak a diákok. Egyébként, ha sikerül a középiskolásokat behozni egy - egy művészfilmre nagyon hálás közönség. Legutóbb egy nagyobb csoport volt nálunk és a vetítés után elmondták, hogy nem is gondolták volna, hogy történetet így is lehet mesélni és azt sem tudták, hogy vannak ilyen mozik. Szóval, ha a pedagógus a plázába szervez csoportos mozizást a legújabb Hollyvoodi filmre akkor ez lesz a minta. Az art mozik néző vesztésének okát nem csak az art mozikban kellene keresni, mint ahogy a múzeumok csökkenő látogatottságának okát sem a múzeumokban.
Sajnos nagyon igaz, hogy számos település van mozi nélkül és ha így megy tovább egyre több lesz.
A filmterjesztés terén a kulturális esélyegyenlőség felszámolására pontosan magam írtam egy javaslatot, amelyet reményeim szerint eljutattam hozzád és az NKA előző elnökéhez is, hiszen ez az intézmény, amely kiszámíthatóan és professzionális apparátussal végzi a kultúra támogatását. Azt reméltem magam és az art mozik többsége is, hogy ez a forrás jelenti számunkra az esélyt a megújulásra vagy a túlélésre a válság utáni időszakra, mert azt se felejtsük el, hogy válság van már négy éve. Akinek van munkája annak ideje nincs, akinek nincs munkája, annak pénze nincs a gyakori mozizásra. Egyébként, ha van nézhető film még mindig sokan vannak a moziban. Tavaly két igazán sikeres film volt az art mozi hálózatban Az ajtó és a Tüskevár. Csak reménykedünk, hogy ismét lesz majd olyan magyar film, amely meg tudja szólítani a közönséget.
Végül szeretnék megemlíteni egy olyan támogatási szisztémát, amely évek óta sikeresen működik Európában és jó néhány magyar art mozi is részese. Különféle teljesítmény-mutatók alapján kapnak a mozik támogatást, amelyet a működésükre, sőt akár a fejlesztésükre is fordíthatnak. Talán meg lehetne próbálni nálunk is.
Egyébként az NKA által nyújtott pályázati pénzből az idén két beszélgetős filmklubot is tudunk indítani fiataloknak. Sokszor nincs is olyan távol a megoldás, mint hinné az ember.
Várjuk a Szombathelyi találkozást és a beszélgetés folytatását.
Üdvözlettel: Demeter István

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2013.02.27. 13:07:57

Nekem (reálszakos) egyetemistaként hatalmas élmény volt a művészmozikba járás (90-es évek). Nagyon jó élményeim kapcsolódnak hozzá, és ha egy kicsit nagyobbak lesznek a gyerekeim, akkor velük is majd szeretnék sűrűn eljárni.

Pár gondolattal azonban vitatkoznék. Amint említi, jelenleg kb. 50 "művészmozi" van, és "háromezer település lakosságának kulturális igényeit hagyjuk figyelmen kívül". Nem szeretnék túlzottan elitistának tűnni, de szerintem ez a 3000-es szám túlzó. Úgy gondolom, hogy csak olyan városban életképes egy artmozi, ahol van felsőoktatás. Az egyszerű mozi is tkp. csak a nagyvárosok kiváltsága, már a 20-30 ezres városokban is becsukott mindenütt, hát még a művészmozi!
Én nagyon örülnék, ha a meglévő artmozik nem zárnának be, szerintem oda kellene a támogatásokat összpontosítani. A többi településen (ahol van középiskola), talán klubhálózaton keresztül lehetne megoldani, hogy a diákok ilyen élményhez jussanak. Szerintem max. ez a réteg lehet a befogadó közeg, sajnos van ennyi tapasztalatom már. Viszont őket megérné egy-egy lelkesebb tanárnak elvinni, hátha megszeretnék ezt a műfajt, ugyanis sokan nem is hallottak ilyenről. Engem is a történelemtanárom biztatott anno, hogy az ifjúsági házban a filmklubon miket érdemes megnézni.

Azonban örülök, hogy ez a probléma téma, valaki (döntéshozó) foglalkozik vele, mert így lehet még jövője az ügynek. Sok sikert kívánok.