A közelmúltban egy baráti összejövetelen valaki a saját élettörténetéből mesélt el izgalmas fejezeteket, amelyek megyém egyik szeretett városához, Dunaújvároshoz kötődtek. Az illető mindvégig Sztalinvárosként emlegette az egykori szocialista iparvárost, mert bizony ő egy ilyen nevű városban nőtt fel, s nem nagyon zavarta az a jelentős átalakulás, amin a város a névcsere óta átment. A diktatúra sztálinbarokkjának nyomait ugyan lehetetlen letörölni a város arcáról, de talán nem is kell: a retrókorszak furcsa nosztalgiáit, az akkori időszak építészete, tárgykultúrája iránti pikáns érdeklődést akár a turizmus fellendítésére is ki lehetne használni, sokkal inkább, mint a mérhetetlenül elcsúfított Kelet-Berlinben.
Ismerősömtől eltérően mi látjuk a dunaújvárosi társadalmi, politikai és kulturális változásokat, amelyek tükrében ma már ott is teljesen természetes, hogy egy emblematikus keresztény személyiség, a médiából is jól ismert konzervatív közéleti ember, a mély emberségéről számtalanszor tanúbizonyságot tett Kozma Imre atya vezessen be egy olyan pártoktól függetlenül szervezett jótékonysági rendezvényt, amin jobboldali és baloldali közéleti személyiségek egyaránt megjelentek. Ezen senki sem berzenkedett, a dunaújvárosi Art Caféban összegyűlt emberek meghatottan hallgatták Kozma atya gondolatait Istenről, a szeretetről, az egymáshoz közeledés szükségességéről.
Dunaújvárosban 15 éve minden esztendőben megszervezik a Segíts az angyalnak! elnevezésű jótékonysági programot: a Kortárs Művészeti Intézetben működő kávézóban – Bakonyi Ferenc tulajdonos jóvoltából – ilyenkor mindig egy ismert személyiség csapolja a sört, amiért a jelenlevők extra árat fizetnek, s az így összegyűlt pénzt a hajléktalanok karácsonyára fordítják. Idén Farkas Bertalan űrhajós állt a pultnál, s nagyon hatékony volt, mert egy óra alatt négyszázezer forint gyűlt össze, de volt már olyan év is, amikor a város szocialista polgármestere és akkori kihívója, a jelenlegi fideszes városvezető Cserna Gábor álltak együtt a bárpultnál.
Ez a rendezvény ugyanis nem a politikáról szól, hanem a jó szándékú segítésről, ezért nem meglepő, hogy a jobb- és baloldali, vagy éppen a politikától önmagukat távol tartó közéleti személyiségeken túl még a Dunaújváros környéki települések vezetői és vállalkozói is eljöttek egy jó pofa sörre. Köztük például Márok Csaba mezőfalvai polgármester vagy Král István, aki annak az adonyi borrendnek a vezetője, amelyik a közelmúltban tiszteletbeli borlovaggá avatta Dunaújváros közéletének meghatározó alakját, korábbi fideszes képviselőtársamat, az Energiahivatalt vezető Dorkota Lajost. A szervező Bakonyi Ferenc sem Dunaújvárosban lakik, hanem Kulcson, engem is ennek a kis festői Duna-parti településnek az országgyűlési képviselőjeként hívott meg, s én szívesen állok az ilyen jó szándékú, önzetlen, a politika mindennapi küzdelmeiből egy kicsit kiemelő nyilvános kezdeményesések mellé, amelyet még a polgármesteri hivatal is meghirdetett a honlapján.
Kozma atya felelevenítette saját gyermekkora sorsfordító pillanatait is, és azokat a gondolatokat, amelyekkel özvegy édesanyja a fiát papi hivatásának kezdetén útjára bocsájtotta: tudta, hogy nem tarthatja vissza, Imre Isten követését, s ezen keresztül mások szolgálatát választotta élethivatásul, amivel együtt jár a családról való lemondás is. Mindenkinek a saját útját kell járnia, üzente Kozma atya, s el kell fogadnunk, ha valaki más úton jár, mást tart jónak, mint mi. Így van ez Dunaújvárosban is, ahol oly sokféle életstratégia, értékrend, magatartásforma tanúja lehet az ember, ahol még a hagyományhoz, a kereszténységhez, a konzervativizmushoz, a politikai kultúrához való viszony is más, mint amit az ember a saját környezetében megszokott, lévén egy posztszocialista iparvárosról és nem egy jelentős polgári hagyományokkal rendelkező településről van szó.
Kozma atya az igehirdetéssel felérő bevezetője elmondásán túl még egy szolgálatot vállalt: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által idén kiadott Keresztény hit és politikai ész című fontos kötetből ajándékozott példányokat az érdeklődőknek. Herwig Büchele A katolikus társadalmi tanítás új megközelítése alcímű, az idei karácsonyra megjelentetett fontos munkájának Kozma atya jegyezte bevezetőjét olvasva úgy érezheti az ember, mintha a szerzetes a dunaújvárosi program szervezőire és céljaira is gondolt volna: „Jézus a mindennapok egyszerű világában élő emberekhez szólt. Azokhoz, akik társadalmi és szociális szerepet töltöttek be, s azokhoz is, akik a társadalom peremére szorultak. Jézus fenntartás nélkül fordult az emberekhez, s lehetővé vált, hogy azok, akik a megtérés szavát hallják, félelem és fenyegetettség érzése nélkül valóban megtérjenek, tehát szabadságot, igazságosságot és örömet vigyenek mindennapjaikba. A megtérésnek »politikai« következményei is vannak. Az Istennel való kiengesztelődés az emberek közötti békességhez is vezet, férfi és nő közötti, ember és természet közötti, nép és nép közötti békességhez.”
