A kulturális élet szereplőinek és a kultúra iránt érdeklődőknek az utóbbi évtizedben azzal kellett szembesülniük, hogy a területre szánt források egyre csökkennek. Ez a folyamat független volt az éppen aktuális kormányzat színezetétől, még ha okai különböztek is (míg a szocialista kormányok nem tudták vagy nem akarták kihasználni a kedvezőbb gazdasági környezet kínálta lehetőségeket, addig a jelenlegi kormány mozgásterét jelentősen korlátozza az elődje által felhalmozott hihetetlen mértékű adósság). A kulturális szervezeteknek ráadásul azzal is meg kellett tanulniuk együttélni – mint azt az Írószövetség titkáraként korábban magam is megtapasztaltam –, hogy a számukra megítélt állami támogatáshoz hatalmas késéssel, gyakran csak a támogatási időszak végéhez közeledve juthattak hozzá. Addig is boldogultak, ahogy tudtak – természetesen igen keserű szájízzel.
Államtitkári munkámat a kezdetektől nemcsak úgy fogom fel, mint a kormány képviseletét a kulturális élet felé, hanem fordítva is. Ahhoz azonban, hogy ez a szélesebb nyilvánosság számára is egyértelmű legyen, igen alapos, de kevésbé látványos háttérmunkát kellett elvégeznünk az előző félévben. E háttérmunka eredményeként kijelenthető, hogy 2013-mal végre valóban új időszámítás kezdődik a kulturális államtitkárságon.
Az előző évek tendenciáival szemben az államtitkárság költségvetése nemhogy nem csökken, de több mint 10%-os növekedést mutat: idén 35 milliárd Ft felett rendelkezhetünk. A kulturális szféra támogatására átengedett adókedvezmények mértéke várhatóan mintegy 10 milliárd Ft lesz, s legalább ugyanekkora költségvetéssel gazdálkodhat a Nemzeti Kulturális Alap is. A költségvetésben számos egyéb forrás áll a kultúra rendelkezésére; ehhez elég a belügyminisztériumhoz rendelt, az önkormányzatok kulturális céljait (múzeumokat, könyvtárakat, művelődési házakat, színházakat) szolgáló forrásokra utalni, melyek több mint 25 milliárd Ft-ot tesznek ki.
A kedvezőbb adatok mellett azonban számos más tényezőnek is változnia kell, hogy a kulturális élet szereplői végre kiegyensúlyozottabb körülmények között végezhessék munkájukat. Ilyen a kulturális szervezetek támogatásának ügye is, amelynek rendezése kiemelten fontos számomra, de ahol eddig még nem sikerült előrelépést elérnünk. Államtitkári kinevezésemet követően rögtön megtettük a szükséges lépéseket a támogatások gyorsabb folyósítása érdekében, de a ránk eső minisztériumi zárolást így sem sikerült elkerülnünk. Emiatt még videóüzenet-váltásba is keveredtünk a független színházi szféra képviselőivel (valljuk be, ez a műfaj a függetleneknek jobban áll), miközben jóval kisebb publicitást kapott az a tény, hogy az év végére a szóban forgó pénzeket sikerült kivonnunk a zárolás alól, és minden szervezet hozzájuthat az őt megillető támogatáshoz.
Bár kétségtelen, hogy a minisztérium szerződéskötési és kifizetési eljárása kissé nehézkes, ez a helyzet azért állhatott újra és újra elő, mert a vezetők nem hozták meg időben a szükséges döntéseket. Éppen ezért, szakítva a korábbi gyakorlattal, idén már az év első napjaiban meghoztuk a döntést a kulturális szervezetek támogatásáról. Erről hamarosan az érintettek is értesülhetnek, leszámítva azokat az előadó-művészeti szervezeteket, amelyek estében a törvény szerint pályázatot kell kiírnunk. Ezek a pályázati kiírások elkészültek, hamarosan megkapják véleményezésre a szakmai szervezetek, s február 15-ig meg is fog jelenni. 2013-ban tehát ebben a tekintetben is új időszámítás kezdődött az államtitkárságon. Bízom benne, hogy ezt azok a szervezetek is érzékelik és elismerik majd, akik eddig élen jártak a kormány kultúrpolitikájának bírálatában.
